“Nemcsak abban áll a magyar szakácsművészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja az utána következőt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy "de már ebből eszünk!" “ - Jókai Mór
Egy nép étkezési szokásai, konyhájának fejlődése szoros kapcsolatban áll az adott nép
történelmével, ez jellemző a magyar konyhára is. A honfoglalás előtti korban az előmagyarok az uráli őshazában halászattal, vadászattal, gyűjtögetéssel szerezték meg táplálékukat. A történelem során őseink elsajátították a nyersanyagok felhasználását és elkészítését, pl. a nyárson sütést, aszalást, szárítást, füstölést. Késöbb a többi néptől megtanultak bizonyos kézműves mesterséget és elsajátították a szőlőművelést is. A vándorlás, az állandó helyváltoztatás speciális konyhát igényelt elődeinktől, a főzéshez bográcsot használtak. A cserépedények megjelenése után főzték és sütötték is a húsokat, és a zsírjukat is felhasználták. A zsírban eltett hús sokáig eltartható és könnyen fogyasztható volt.
A reneszánsz korszakban újjáélednek a görög és a római konyha remekei, és ezeket új ízekkel, káprázatos elkészítési-, valamint tálalási módokkal teszik még inkább ínycsiklandozókká. A gasztronómia újjászületését először Olaszországban figyelhetjük meg. Ebben az időben a nagy földrajzi felfedezések nyomán megjelenő új élelmiszerek és fűszerek jelentős hatással vannak az európai konyhára. A reneszánsz korban egyre nőtt a nádcukorral kevert édességek száma. Az olasz gasztronómiai ismeretek beáramlása felvirágzást hozott. Használatba kerűlt a sáfrány, a vöröshagyma, a gesztenye, a pulyka, a zsemlefélék, a száraztészta, sajtok, a csuka, a menyhal, az angolna, a pisztráng, a marha, a juh, a házi- és vadsertés, a kecske, a szarvas, az őz, a nyúl, a liba, a kacsa, a fogoly, a fácán, hízott pávahús.
A török hódoltság alatt terjedt el a ma is nagy előszeretettel fogyasztott kávé. Szintén a törököktől vettük át a vagdalt hússal töltött tésztát, töltött tököt, vajas- ,mézes rétest, kenyérlepényt, főzelékeket. Az ország északi, nyugati területein a török hatással szinte egyidőben érvényesült az osztrák hatás, beszívárgott az bécsi- ,francia konyha. Megismerték a hússzeletek bepanírozását.
A 19. századból már számos utazó leirásában megjelenik a magyar konyha. A pestiek épp úgy szeretik a rántott húst mint a bécsiek. Több utazó említette a gulyást és a paprikás csírkét, hiszen a magyarok szinte mindent paprikáznak. Így lett a paprika a magyarok egyik jellegzetessége.
A magyar konyha fő alapanyaga: fűszerpaprika, sertészsír, vöröshagyma, tej, tejfől, túró. Emelett a magyar konyhának sajátos elkészítési módja is van, mint pl. a pörköltalap készítés, pirítva párolás, rántással sűrítés. Sajátos a pác és a fűszerezési eljárása. A köretek magass szénhidráttartalmúak.
Az évek során kialakult hagyományok közűl némelyet még ma is fenntartanak. Ilyen például a kemence használata amely arra szólgált, hogy benne sütötték a húst, a kalácsot és a hozzáépitett szabad kéményben mefüstőlték a kolbászt, szalonnát és sonkát. A sütés- főzés melett a szoba melegítésére is tökéletesen megfelelt. A szalonnasütés - ízével jól illeszkedik a borkóstolók, a szüretek hangulatába. Ökörsütés mindig is ott fordult elő, ahol "nagy sokadalom" gyűlt össze. A bográcsban főzés elengedhetetlen kelléke az ún. "pince party" vagy "gulyás party"-nak. Gulyás, pincepörkölt, jól fűszerezett marhapörkölt vörösborral, belefőzött burgonyával, halászlé, birkapörkölt stb. Jellegzetesen olyan ételek, amelyeket szabadtűzön bográcsban főznek. A disznótor-, a disznóvágás régen a falusi házaknál szertartásnak számító, élvezetekben gazdag örömünnep volt, amely máig fennmaradt szokás a falusiak körében. Év végi hagyomány, hogy decemberben disznót vágnak, ebből készítenek sok finomságot a karácsonyi asztalra.
Most, hogy megismertük a magyar konyha kialakulásának történetét, jöjjön egy hagyományos magyar recept:
Csírkepörkölt
Hozzávalók 4 személyre:
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 kk szárnyaszsír
- 1 ek fűszerpaprika
- 4 egész csírkecomb (vagy egy kisebb egész csírke)
- só, frissen őrölt bors
- őrölt fűszerkömény
- 1 zöld paprika
- 1 paradicsom
- 1 kispohár tejfől
Az apróra vágott hagymát a forró zsíron megpirítjuk, lehúzzuk a tűzről, megszórjuk a fűszerpaprikával és összekeverjük. Hozzáadjuk a megtisztított csírkecombokat, felöntjük félig vízzel, ízesítjük sóval, borsal, köménnyel és lefedve közepes tűzön félpuhára pároljuk. Ekkor rászorjuk a karikára vágott paprikát, paradicsomot és készre pároljuk. Köretnek lehet krumlipürét vagy nokedlit készíteni. Tálaláskor a pürét tányérra halmozzuk, ráfektetjük a húst, meglocsoljuk a pörköltszaftal és a simára kevert tejföllel. Jó étvágyat!
Néhány hagyományos étel:
- bográcsgulyás
- töltött káposzta
- pörkölt (sertés-, marha-, csirke-, birka-)
- halászlé
- paprikás (csirke-, borjú-)
- újházi tyúkhúsleves
- jókai bableves (csülökkel, kolbásszal, csipetkével)
- lecsó
- disznótoros (hurka, kolbász, toroskáposzta)
- paprikás krumpli
- babgulyás
- túrós csusza
- székelykáposzta
- kocsonya
- pacalpörkölt
Végezetűl az értékes hungarikumok - A Magyar Értéktárban szereplő 85 tétel között a gasztronómia és vendéglátás mintegy 60 hungarikum termékkel képviselteti magát, melyek között az italok sorában 35 borvidék termékei, 8 pálinkaféle, valamint a szikvíz és a fröccs szerepel. Az élelmiszereket, fűszereket, ill. ételeket pedig a magyar szűrkemarha húsa, a budapesti és a szegedi téliszalámi, a csabai és a gyulai kolbász, a gönci kajszibarack, a hajdúsági torma, a hízott víziszárnyas-termékek, a kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, a szegedi és a szentesi pálinka, a makói vöröshagyma és a karcagi birkapörkölt képviselik.
